Egy az Isten : BassDrive Funkd Up Radio !!! Had mondjam ezt elöljáróban. Isteni napom van. Három napja szabadon vagyok, nem kell mennem sehova. Munkába sem. Költöm a pénzt, egész nap a városban slisszolok havertól haverig. Mi van abban rossz?
Beindult a szezon! Hála a magasságosnak, aki a maga képmására minket is megteremtett, gondolok erre némi gúnnyal. Valami megmagyarázhatatlan egybeesés okán minden közeli barátom téli gyerek, másnéven önmaguk ellensége, de ezt csak én gondolom így. Egy kutyaütő oroszlán, a nyár szerelmese. Ajándék szerzés megtisztelő feladata, kötelező berugások, miegymás következik ettől a héttől kezdve. Nincs menekvés, nem létezik kifogás. Ez fog menni, amíg ki nem tavaszodik. Tiszta gyönyörűség! Bankszámlát, egészséget nem kímélő törődés ez tejtestvéreinkkel, így az év vége felé. Nem máskor ám, karácsony előtt. Szilveszterre nem is tervezek. Fixen ki leszek égve addigra, mint a büdös szar. Persze, visszakapja az ember, de azért nem kevés pénz fog kimenni ilyesmire február végéig. A siránkozást befejeztem, mert mikor mondjuk most szombaton már a torta után leszünk az ünneplésben, egész biztosan olyan hangulat lesz, hogy bizony nem cserélnék a világon senkivel. A francba is, imádom a spanjaimat!
Szandra vagy Szandál, egy negyedikes rajzos lány a Művészetiből. Az osztálytársai Sanyinak hívják, nagyon találóan, mert Alexandra a rendes neve. Múlt héten csütörtökön az Uniqum nevet viselő siralmas profilú pubban hancúrozott a fél művészeti suli, mivel fordított nap volt, és ez a hely csak két utcányira van onnan. Avangard fiatalok mindenhol. Vergődtek, hatosával ömlöttek ki a klub elé levegőzni. Minden volt; emo, külvárosi rockabilly, dark arcok. Két nagy asztalt a büszke táncosok foglaltak le. Mindenki egyre részegebb lett, de a sulidiszkóba nem nagyon vágyott vissza senki sem. Jó hangulatú este kerekedett, aminek eredménye képpen mellém ült Szandra. Egymás közelsége a kölcsönös szinpátiát szexuális vonzalommá alakította át. Izgalmasan kevés beszédet követően, azonnal találtunk egy megfelelőbb kifejezés formát érzéseinknek. Egyszerűbben fogalmazva, aznap este már szinte kis sem vettem a nyelvem a szájából. Kellett nekem, mint egy falat kenyér. Éreztettem vele mindazt, amit csak egy lánynak adni tudok. Árulkodó sóhajtások törtek fel ziháló mellkasából pimasz kezem felfedező körútjai nyomán. További pálinkákat kellett elfogadnom, sértődéssel zsarolva meg az egyre-másra feltűnő spanok. Szédültem, smároltam, gyürtem a mellét. Végem volt. Természetesen nem aludt nálam. Vissza kellett érnie a kollégiumba. Mekkora szar! Nem tudom, a lányok vajon nem ugyan azt a sodró 'igazságot' érzik? Erre vagyunk teremtve, nem másra! De hát, ők nem ribancok ugyebár. Az nem lehet, hogy első este ott aludjanak egy fiúnál, aki mellesleg a férfi nem minden ösztönösségével valóra tudná váltani azt, amiről hetek óta csak a zuhanyzóban ábrándoznak. Nem, ezt nem lehet. Hogy nézne az ki? Mondhatom; szerintem remek lenne! Így hát járni kellett vele. Másnap többször felhívni, sétálni, elmesélni egymásnak az életünket, miközben forralt bort szürcsöltünk a karácsonyi vásárban, és belebotlunk minden ismerős párba, akikről azt sem tudtuk hogy járnak. Valamiféle fura, szerelmi bajtársiasság volt érezhető ezeken a találkozásokon. Nem baj. Én ebben is jó vagyok. Mire visszakísértem a koliba, már halálosan szerelmes volt belém. Úgy szorított a kapuban, mint egy kismackó. Nem volt más lehetőségem. Azt kellett mondanom, tennem, amire vágyik. Sajnos nem válogathatok. Nekem szexre van szükségem. Talán van aki egyetért vele, de szerintem baszás nélkül nem lehetünk egészségesek. Ma mondtam meg neki, hogy legyen vége. Sajnálom szegényt. Legfőképpen mégis magamat, mert soha nem lesz nyugvásom. Bennem minden képes megváltozni reggelre. Kegyetlen átok ez, a férfiak átka, akik csak az után tudnak értékelni valamit is, ha már elvesztették. Ami van az sose kell.
Beleélte magát. Hiba volt. Két nap után szerintem még szakíthatok valakivel anélkül, hogy kihasználásról eshetne szó. Ez alatt a két nap alatt egy hétvégi kiruccanás hangulatát próbáltam megteremteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy Szandra megkedveljen annyira, hogy másra se tudjon gondolni amikor legközelebb találkozunk, csak a szexre. Egy kiadós fetrengésre. Hogy azt érezze, le kell vennie a ruháit, és csupasz testével akarjon hozzáérni az én meztelenségemhez. Azt akartam, hogy csillogjon a szeme, ha fölé hajolok majd végre. És igen, bevallom, ezt mind végtelen önzésből tettem, mert nekem akkor lehet csak tökéletesen vad az élvezet, ha minden izmommal arra törekszem, hogy beleremegjen, rángjon az arca a gyönyörtől. Szeretem őket, imádom egyetlen nőben az összeset felismerni. Boldoggá tenni egy nőt a legfelemelőbb tett. Újjászületés, kioltás, megérkezés van benne. Igazi jó cselekedet. De nem jól sült el. Végül, akármit is mondhatok ilyenkor, nekik csak egy önző szemétláda maradok. Számomra a nők, mindig is misztikus erejü vonzódást, kíváncsiságot, ösztöneim legmélyéről rámtörő sodró, sürgető beteljesülést jelentenek. A felejthetetlen történet akkor kezdődik, ha másnap nem múlik el a hatás. Akkor tudnunk kell, hogy olyan valaki előtt állunk, akivel nagy dolgokra lennénk képesek. Mert hiszek abban, hogy életünk során találkozunk olyanokkal az ellenkező nemből, akik a mi szemszögünkből nézve, igenis mások, mint bárki más. Ezért aztán, elmondhatjuk, hogy igazából minden férfi szíve, egy nő kezében van. De, azt a nőt keresni kell. Meg kell találnunk, belé kell folynunk és aztán el kell veszítenünk. Nem törvény, hogy vége legyen. El is vehetjük, ha hozzánk jön, de ez már egy másik tanulság ösvénye. Itt befejezem most.
