Ahogy legurul ez a bigyó, már nincs is kedvem írni. Rémesek ezek a hangulatváltozások.
A mai nap más lesz. A pénzgyűjtésen kívül tennivaló lenne még a spanyol munka beintézése. Az útlevelemet nem tartom szükségesnek megújíttatnom, a személyi igazolványommal egész Európában jó vagyok. Ezt kellemes elfoglaltság lesz keresgélni az interneten. Spanyolt tanulni sem lenne utólsó, de nem vagyok már teljesen biztos a spanyol választásban, hiszen zsákomban már rendelkezésre áll egy több mint használható angol tudás. Nagy-britannia és Dublin szintén vonzó. Dublinban egész baráti társaságok telepedtek meg, akiket jól ismerek. Az Ulysess-t olvasva úgy érzem tetszene nekem ott. Egy ideig legalább is. Életcélom az örök megújulás, és ehhez ragaszkodom.
Sikeresen megigényeltem, egy kis bürokratikus kalandtúrával az új adókártyámat, amit már az Európai Unióban, tágabb értelemben vett hazámban is széles körben használhatok. Legfeljebb két hét és a tokjába csúsztathatom legújabb személyes iratom.
A lelki jelenségeimről inkább most nem ömlengenék. Ma is távol voltam a kiegyensúlyozottságtól, de egyszer el jön még az én időm. Olyan szintre jutott akut magányosságom, hogy ma a főiskolai kollégiumának egyik szobájában tenyérizzadósra felizgultam egy lány láttán, aki nem viselt melltartót a pólója alatt, és ennivalóan puha mellei puding módjára himbálóztak minden mozdulatára.
Felesleges pénzköltés nem történt ma. Az Mr2 koncert turnét is kihagyom. Inkább majd szombaton lököm le magam a vágyakozással kevert mámor lépcsőjén, ami az útóbbi alkalmakkor szinte mindig csak lefelé vezetett. Ahonnan feljönnöm napokba tellik.
Holnap Rádió! Szakítós témával.
