Kezdődjön hát a péntek este! Kacér lányok útjait keresztezve, jó humorral és egy kis vagánysággal csapunk le összeverődött bandáikra, hogy mire eljön a hajnal úgy érezhessék, mi vagyunk azok a srácok, akik megfoghatják a cicijüket. Ma este én leszek az ennivaló csoki fiú!
(jónéhány órával később)
Adrienn, miért létezel? Miért kellett találkoznom a nővel, aki tönkre tesz a "barátságával"? Hiszem és tudom, hogy nem létezik férfi-nő barátság. Az egyik mindig többet akar.
- És te vagy az. - vágja rá Adrienn, amit már másfél évezrede tudok.
- Persze, hogy én...
Kértem aludjon nálam. Nem akarok én belemászni az életébe. Nem vagyok féltékeny típus. Hűséges sem, ezért ha találna valakit, nem lenne gond velem. Az utóbbi időkben, már egyébként is úgy érzem, hogy nem akarok senkivel sem 'járni'. Megölnek olyankor. A jó szex a lényeg, abban minden benne van. A többi csak birtoklási vágy.
Tíz óra elmúlt, és én az utolsó busszal hazajöttem. Az álmom fontosabb. Keményre fagyott, koszos hóbuckákat kerülgettünk az utcákon, miközben egyik helyről a másikra tipliztünk. Mindenhol ezer ember, de buli sehol. Mindössze néhány régi baráti kapcsolatot sikerült leápolni némi beszélgetéssel, de a számításunkat nem találtuk meg. Így is járhat az Ember Fia, ha már nem a bebaszásra hajt. Gitárzenenének, gonosz diszkónak, reggae partynak nyomára se bukkantunk. Átfázás és cigifüstös ruha lett minden mit beintéztünk. Talán majd jövő héten, vagy a következő életben.