Utálom, hogy egy nyitott könyv vagyok másoknak.
Kikészít, hogy egy idő után minden ember olyannak tűnik szememben, mint bárki más, s csak addig marad érdekes számomra, amíg meg nem ismerem jobban. Utána dobnám el, mint egy csokispapírt.
És főképpen behányok attól, hogy a lányok csak a házasságra tudnak gondolni, mert mára a nagyfejű vállalkozó lett a legsikeresebb létforma ezen a bolygón.
De imádom azt, ahogyan ezeket a keserű érzéseket egy női érintés egy pillantat alatt megsemmisíti.
Vagy azt, miképp a szakadó napfényben ázva leszarok mindent és biztosan érzem: enyém a világ, mert az az élet, ha meg tudjuk őrizni egyéniségünket.
