Voltam K-nál, de beteg. Testileg, lelkileg. Torokgyulladás és szívörvény. Nem tudja mit akar, így hát inkább eljöttem. Visszamentem az Arany János utcára, és főztem egy nagyot. Jó hosszú receptet választok mindig. Imádom elhúzni a beteljesülést.
A kedvem kissé kerékbetört ma, de tudom elmúlik majd. Megint nagyon elvágyódom valami messzi tájékra. Új élmények emeljék lelkemet mindig magasabbra! Kenyér-gond nem zavart soha, de az átkozott egyhangúság gyilkos sivataga, ha körbevesz, úgy érzem túl hosszú ez az élet nekem, és egyre értelmetlenebb.
Mezei tarack, angol pernye, egér árpa. Ők azok a fajzatok, akik évről évre bevonnak engem is a szaporodásukba. (Hát nem jófejek?) A pázsitalkotó fűtársulások elnevezésű megátalkodott banda tagjai, mely minden júniusomat egy merő takonyfolyammá változtatja. Csak a jóIsten a megmondhatója, mennyi létyó távozik ez alatt az egy hónap alatt az orromból. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést, de KURVÁRA ÚNOM! A szakorvos persze feltárta előttem az okozati összefüggéseket ezzel kapcsolatban, és felírt gyógyszereket. A Claritin nevű szemes takarmány tényleg jó. Altatónak elsőrangú. A Rinochort orrcseppet pedig, ha befújom a kikészült orromba, oly annyira tud csípni, hogy percekig nyögve dűlöngélek előre hátra az ágyamon, amíg el nem múlik. Szerencsére a calciumot nemigen lehet túladagolni, és ez az egy hónap is viszonylag hamar lemegy. Végül is elmondhatom már, hogy megtanultam együtt élni vele, de azért azt sem mondanám kis nyavajámra, hogy semmiség.
