- Hello hallo!
- Szia!
- Merre vagytok, mit csináltok?
- Itt vagyunk a Blues-ban, most kezdünk inni, de mindjárt megyünk át a Jambe. Mikor jössz?
- Legkésőbb tízkor bezárunk, mert szinte senki sincs, és utána. Érdemes kimenni?
- Ja ja. Vagyunk sokan. Gyere majd!
- Na! Jól van! Megyek tutira, de majd még felhívlak!
- Oké, Szia!
- Szia!
Letettem a telefont, és lágy mosoly kezdett húzódni arcomon. Kortyoltam egyet a martinimből, és bizsergető jókedvvel ugrottam neki, hogy elpakoljak mindent a konyhán. A futár is leszámolt, a pultoslány még egyszer átszámolta a kasszát, és leadta a pénzt. A Celentano hajóját a kikötőbe fordítottuk. Tíz perccel később már a nedves utcákon siklottam a megenyhült téli éjszakában. A pocsolyák gyengén fodrozódó vizében a Kelet áruház hatalmas képernyőjének reklámfényei tükröződtek. A város barátságos arcát mutatta, én pedig meggyorsítottam lépteim arra a gondolatra, hogy művészetis lányok tarka csapata vár a város másik oldalán. Megint minden együtt volt.
Bevártak, ittunk még egy kört, és tűntünk a Big Happy Woman Church koncertre. A zenéjük nagyon rossz, de jóbarát a basszusgitáros, és 'hát ugye' Jenny már javában ott zizegett a színpadon. A harmadik szám közben parókákat osztott szét a színpadra felugrók között. A zenészek a háttérbe szorultak, és fent vagy huszan lökték a testüket teljesen beindulva. "A kurva életbe! Ki ez a lány?" Súgtak össze a lent állók. Kezdők még, de a 'rock in the city' életérzés kétségtelen az övék már. A martinim rég elfogyott ekkora, és a lányok még több piát követeltek, így hát négyen megindultunk a közeli non-stopba. Nagy-jó kedvünkben portorikói rumot vettünk kólával, de az utóbbi teljesen feleslegesnek tűnt. Még mindig a táskámban van, majdnem tele. A könyvtár előtt egy padnál álltunk meg inni, Adrienn, Gabi, Bence és én. Húsz perc múlva utánunk jött Virág is, de mire odaért, mi már bajkeverőre ittuk magunkat. Gabi lánnyal sapkát cseréltünk, majd mindannyian húztunk le a közeli X cafébe. Veráék oda mentek át, mert időközben vége lett a koncertnek. Ami ez után jött, az nem igazán az én műfajom, de meg kell hagyni, kibaszott jól éreztem magam. Karaoké következett, teli torokból. Maroon 5 -ot, Neoton famíliát, minden baromságot elénekeltünk, néha öten egyszerre, miközben a többiek ott vergődtek körülöttünk. Sokszor elestünk tánc közben. Hihetetlenül jól esett, és senki nem szólt ránk. Folyamatos röhögésben, teljes átéléssel, egymásba kapaszkodva üvöltöztünk. Éppen egy cucu lány fülébe énekeltem a sikamlósan átköltött dalszöveget, amikor Adrienn rángatni kezdett, hogy megyünk tovább. Az utcán tudtam csak felkapni a kabátomat. " Gonna give you all my love" sikították a lányok, akkora párát lehelve közben, mint holmi megbokrosodott lovak. Jani és Bence cigiket dobáltak egymás fejéhez, én pedig Adrienn puha derekát markolásztam, mire ő a hátamra ugrott, és én futni kezdtem vele. Volt visítás! Három utcával arrébb is hallani lehetett, hogy megindultunk.
Az y2k táncstúdió megszűnt és helyére beköltözött a Rock 66. Átalakításra viszont nem volt pénz, ezért a tánctér falait még mindig tükrök és a hozzátartozó korlátok borítják. Ez elég fura háttér egy zúzós bulinak. Bánházi Gábor, a klub hangtechnikusa, és egyben az Óperencia együttes dobosa várt minket. Az itteni koncertek rég lementek már. Jórészeg rokkerek pogóztak a RATM-re. Ezer ismerős, akik között engem utálók is akadtak. Pernye meg is fenyegetett, mert köcsög módon kibasztam a csajával egy régi ügy miatt. Vártam hogy megüt, vagy ilyesmi, de csak osztotta a süket dumáját, ami egy idő után átment bratyizásba. Ezt elég gusztustalannak találtam. Meg is fogadtam, hogy egyszer még lehányom a kabátját. Mikor visszamentem, elkettyenve láttam, hogy Adrienn megtalálta a srácot akire nyár óta vágyik. Ez a jóképű, sikerben ázó zenész fiucska viszont eddig leszarta Adrienn fejét, s ezzel az én érzéseimhez nagyon hasonlóakat korbácsolva a kicsi lány ennivaló szívében. A kutya bassza meg! Ezúttal azonban Adrienn szinte oda lökte magát neki. Tejbetök vigyorgását, és símuló mozdulatait figyelve teljesen kiábrándultam belőle, legalábbis aznap estére. A kivetítőre pillantva megláttam, hogy a Dubbie Brothers klip megy, és eszembe jutott, hogy nekem van egy álmom. Mintha varázsütésre kijózanodtam volna, hátammal nekidőltem a falnak. Megrohantak az érzések. Egyszerre elkomorultam. "Mit keresek itt?" érzésem támadt. Egy dagadt lány, aki addig mindenkivel és senkivel táncolt, kétszer is elment előttem. Nem titkol szándékkal tekintetét az enyémbe furta. Kinyújtottam a kezem felé, mire ő azonnal fenekét az ölembe nyomva vonaglani kezdett. Mindentől távoli, bús hangulatomban rögtön meg is markoltam a cickóit. Hátra se nézett. A földet nézte, amíg így ringtunk. Párnás teste egy termékenységi istennő anyai vigaszát nyújtotta, de nem voltam romantikus hangulatban. Kimentünk sétálni, és kértem, hogy szopjon le. A Bujtosi Szabadidőcsarnok lezárt tetőteraszára akartunk belógni.
- Te nem is vagy pusztító! - szólt az utcára kiérve.
- Mi? Ja. Nem. Tényleg nem. - mondtam.
- Smároljunk! - állított meg, a falhoz nyomva. Jobban szemügyre véve az arcát nagyon fiatalnak tűnt. Smároltunk, aztán tovább lódultunk. Az épület fala mellett mentünk. Olyan részeg volt, hogy állandóan a sövénynek ütközött. Kénytelen voltam átkarolni.
- Van cigid?
- Nem cigizem. Vagyis, hogy inkább csak cigizem, nem dohányzom. - rejtélyeskedtem, ezzel a fűre célozva.
- Az is jó. - vágta rá.
Mosolyognom kellett. El sem jutottunk a teraszig. Az odavezető lépcsőn estünk egymásnak. Gyűrtem a mellét, és belémnyilalt a "dejóbaszni érzés". Be akartam dugni neki. Sóhajtva szétváltunk. Ő leült velem szemben a második fokra, és a farkamat fogdosta. Annyira állt, hogy a makkom kilátszott már a farmeromból. Nekem piától, vagy drogtól még soha nem volt olyan, hogy ne állt volna fel. Potenciámra egyedül az ideges nyugtalanság, a belső feszültség veszélyes csupán. Jól csinálta. Nem szívta nagyon, és hosszában is végigszaladt rajta a nyelvével. Kezemet a derekamra támasztottam. Fejemet hátravetve a hunyorgó csillagokat néztem, aztán már azt sem. Nem akartam elhúzni. Végül is ő tesz nekem szivességet. Lehunytam a szemem. Szólni akartam, hogy "most", de csak annyi jött ki a számon, hogy "hssz, ahhh". Lábam megrogyott, és egy pillanatra megszűnt minden körülöttem... Miközben az övem kapcsoltam, megkérdeztem :.jpg)
- Megkérdezhetem a neved? - kérdeztem tettetett udvariassággal.
- Nem mondom meg. - jött a válasz, és előre futott.
