Korán kelés. Hét órakkor a tévét belökve látom ám, hogy Magyarország térképén, ott ahol Nyíregyháza terül el, egy nagy egyes szám jelzi az odakint eluralkodott sarki hideget. Nem vagyok nyavajgós, csak egyedül ez a tél, ez sok(k) nekem. Vagy is hogy kevés. A Nap nem látszik, és a hamuszínű égbolton még csak változatos légköri jelenségek sincsenek, ami egy kissé feloldaná a komor dermedtséget. Sebaj, akadt bűven dolgom, elintézni való ügyem, bizonyságra váró kétségem. Először is számlatulajdonos lettem a Volksbankban, és szimpatikus a banki ügyintéző hölgynek. A vendéglátás része volt az életének egy rövid ideig, s bár akkor nagyon utálta, mára már csupán tanulságokkal szolgáló szép emlékként gondol rá.
Ezzel szoros összefüggésben új korszakot nyitó információkhoz jutottam a 'még' fennáló Diákhitel tartozásommal kapcsolatban. A Magyar Hirlap cikkírója szerint, és miért ne hinnék értesüléseinek, öt és fél év eredménytelen behajtási kísérletezés után elévül kísértő démonom, a fejem felett himbálódzó köztartozás pallosa. Az óvatosság azért nem árt, és ezért alaposan utánna jártam miféle eszközök állnak az Apeh rendelkezésére az ellenem indított hajtóvadászatban. Reám nézve ezek közül az inkasszó bizonyult a legveszélyesebbnek. A törvényi szabályozás azonban sokat könnyít a javamra. Nagyjából 60 ezer forintot biztonságban tudhatok a "bankomban", mint a mindenkori öregségi nyugdíj minimumának négyszeresét, ami még mentesül a beszedés alól. Tehát ennyit nem szükséges elásnom az erdőben, nyugodtan tárolhatom adatként a bankszámlámon.
Egyébként, ami éhes járdanyűvő főiskolás koromban egy ártatlan adománynak tűnt, mára egy polipkarú arctalan hatalom ördögi hitelkonstrukciójává lett. A csendes, papír alapú dzsungelháború tovább folytatódik.
Felesleges pénzköltés, úgy vélem ma nem történt. Ilf és Petrov Aranyborjúja a lelki táplálékom, miközben Kuci a kínai tűzhasú gőte, az őt körülvevő öt literes, üveg alapú lakosztályával együtt, egy hirtelen ötlettől vezérelve rákerült a gázkonvektor tetejére. Ez a kattogás nyelvén üzenő szerkezet, az örláng révén pont jó hőmérsékleten tartja majd Kuci vizét, nekem pedig így megoldódott a kérdés, hogy miként lehetne a legkevesebbet fűteni oly módon, hogy Kuci ne érezze úgy; szegények vagyunk, habár úgy tudom, ez nem szégyen. Szeretném, ha miután helyet találtam álmaim országában, idővel ő is utánam jöhetne, és jégkockákkal a medencéjében élvezhetné a mediterrán nyár kalandját. Isten úgyse'...
