Főtt a feje. Nem is szólt egy szót sem egész úton, csak az ablakon bámult ki jobb felé az elsuhanó kora reggeli városra. Beregi ismerte tőle ezt az állapotot, nem is kérdezgette, vezetett kissé ingerültebben, s hangerőt adott a rádióra. 30y karambol.
- Itt hagytál a szarban köcsög gyerek! - kezdte az autóból ordítva kiszálló Borr mondanivalóját az utca sarkán várakozó Levinek. Tudod milyen volt? Tudod milyen volt??? - s miközben ezt kérdezi a meghökkent munkatárs mellkasát kocogtatja. Mégis mit hittél, én miben vagyok?
- De, hát ... lázas voltam - válaszolta minderre Levente.
- Képzeld, nekem is volt lázam! - vágta oda erre Borr gúnyosan összehúzott arccal, fejét ingatva. A taknyom nyálam egybe folyt, a fejemet nem bírtam felemelni az asztalról, mégis végigcsináltam, és tudod miért? Mert férfinak baszott a világra az anyám! Tudtad nagyon jól, hogy úgyis engem fognak berántgatni, akármilyen szarul vagyok. Baazdmeg! Jössz nekem egy plusz nappal!
- Jól van - mondta most már a másik is kissé felhúzva -, ma bemegyek. Ne vergődjél! Nem fogok senki kedvéért tüdőgyulladással bemenni.
- Nekem be kellett jönnöm! Mert nekem be kellett jönnöm.
Beregi és Borr az asztalnál ültek, ahol kártyázni szoktak. Egy hosszú, kínos csend után Beregi kezdett bele.
- Ez butaság volt.
- Gondolod?
- Igen. És ha bejönnek ellenőrizni, és itt van betegen?
Borr elvette Beregi kezéből a pakli kártyát, és félretette.
- Az életben mindenért meg kell harcolni, és én most kiharcoltam a jogos pihenőnapomat. Az én bölcsességem egy része, a saját életem szeretete és megbecsülése. Nem fogok megdögleni másokért. Leventére rá kellett parancsolni, és én megtettem ezt helyetted, s lám rögtön kiderült, hogy tulajdonképpen már sokkal jobban van. Hallod - bökött fejével Borr a konyha irányába, ahonnan fütyörészés hallatszott -, már a rádiót is bekötötte. Fogadok, hogy tegnap már cigizni is volt kedve. Az életben elnyomnak és kihasználnak, ha nem vívod ki a neked járó teret.
